Henney Árpád: Mi a Hungarizmus? - VI. Fejezet

A Hungarizmus külpolitikája a nemzetközösség, a konnacionalizmus el vén épül fel, amely az egymásra utalt nemzetek érdekszövetségét, tömörülését, politikai és gazdasági közösségét jelenti, az egyes nemzetek nemzeti önállóságának csorbítása nélkül. A nemzetközösségben sem egymás fölé, sem alárendelt, hanem csak egymás mellé rendelt nemzetek vannak. Egy évezred súlyos, véres történelme félreérthetetlenül bebizonyította a magyar népnek, hogy milyen más népekkel vállalhat társ- és sorsközösséget.

A magyarság ezer esztendős történelme folyamán három súlyos sorscsapást szenvedett el: Az egyik 1240-41-ben a Muhi pusztai vereséggel kezdődő ú.n. tatárjárás volt, amikor a mongol hordák végigpusztították a Magyar Birodalom területét, kifosztva és kiirtva mindent, ami útjukba került. A menekülni kényszerült magyar királyt egyetlen szomszédja sem segítette, sőt súlyos helyzetét kihasználva, megzsarolták. Ezt a súlyos sorscsapást a magyarság a Magyar Birodalom területén akkor élt népekkel együtt szenvedte végig.

A másik súlyos sorscsapás 1526-ban a mohácsi csatavesztéssel kezdődő és másfél évszázadon át tartó ú.n. török hódoltság volt, amely alatt ismét a Magyar Birodalom területén élt népek és elsősorban a magyarság harcolt, vérzett és pusztult a török megszálló elleni harcokban. Az oszmán hódító törekvés a 150 év folyamán szinte sohasem jutott túl a Magyar Birodalom nyugati határain. Ezt a végzetes, majdnem megsemmisítő csapást is nagy részben a magyarságnak kellett elszenvednie.

A harmadik pusztító csapás az 1945-ben bekövetkezett szovjet-orosz megszállás. Most is mint mindig a magyarságot irtják tűzzel-vassal, a magyarságot Ítélte halálra a pánszlávizmus éppúgy, mint a bolsevizmus. Magyarország egész területe áll megszállás alatt, amelyet teljesen kirabolnak és tönkretesznek, és most is, ebben a borzalmas sorsban, mint ezer év alatt mindenkor, a Magyar Birodalom területén élő népek osztoznak a magyarsággal.
A Hungarizmus ezt a kemény élet által kovácsolt társ- és sorsközösséget veszi alapul a magyar sorskérdések jövő kialakításánál. Ezért álláspontja nem is lehet más, minthogy elvet minden olyan szándékot, amely olyan nemzetekkel akarja egy államszövetségbe kényszeríteni, amelyek sohasem osztoztak nehéz sorsában. Az ilyen konföderációs terveket természetellenes, erőszakolt, a magyar nemzet érdekeivel ellentétben álló és csak egyes érdekcsoportok öncélú szándékainak tartja, miért is ezek ellen teljes erővel küzdeni fog.

A Hungarizmus figyelembe veszi a történelmi hagyományok erejét, nem felejti, hogy Magyarország ezer év óta szinte megszakítás nélkül királyság volt, figyelembe veszi a Magyar Szent Korona összetartó erejét s ezért a nemzeti királyságot tartja Magyarország jövendő államformájának. Azonban mind az államforma, mind pedig az államfő kérdésében csak az egész magyar nép dönthet népszavazás keretében akkor, amikor ennek összes előfeltételei megadatnak.